Olvasuk el először ezt az absztraktot, és aztán nézzünk meg néhány furcsaságot...
A közép-európai Eresus-fajok taxonómiai felülvizsgálata és filogenetikai elemzése. (Araneae: Eresidae).
Rezac, M., Pekár, S. & Johannesen, J. (2008): Taxonomic review and phylogenetic analysis of central European Eresus species (Araneae: Eresidae). – Zoologica Scripta.
Absztrakt (Abstract).
A bikapókok (Eresus spp.) a 18. századtól kezdve kerültek a tudományos érdeklődés látókörébe, ám a génusz taxonómiai ismerete jelenleg sem kielégítő. A korai rendszerezések a színezet és a méret különbségeket vette alapul, melyek alapján az Európában előforduló bikapókokat számos fajra osztották fel. Ezek azután később egyetlen hatalmas fajba, a Portugáliától Közép-Ázsiáig elterjedt Eresus niger/E. cinnaberinus-ba kerültek. Jelen munka az Észak,- és Közép-Európából származó Eresusok átfogó revízióját adja, morfológiai, fenológiai, élőhelyi, elterjedési és molekuláris adatokat felhasználva. A vizsgálatok alapján három faj különíthető el: E. kollari, E. sandaliatus és az E. moravicus (tudományra új faj). Az E. niger elnevezés (eredetileg Aranea nigra) nem az A. nigrának megfelelően, hanem korábban említett pókfajokra volt érvényes. Éppen ezért az E. cinnaberinus elnevezés nomen dubiumnak tekinthető. A három faj méretben, színezetben, az előtest és a párzószervek alakjában, fenológiájukban, valamint eltérő élőhely választásukban térnek el egymástól. A vizsgálatok során morfológiai értelemben vett átmeneti formák nem voltak kimutathatóak. Az jellegzetes testfelépítés és fenológia ellenére a génusz genetikailag bonyolult. Genetikailag az E. sandaliatus és az E. moravicus sp. n. mitokondriális haplotípusukat illetően monofiletikusak, míg az E. kollari parafiletikus. A közép-kelet-európai E. kollari populáció valószínűleg az E. sandaliatus és a monofiletikus közép-nyugat-európai E. kollari egykori hibrid leszármazási vonalát reprezentálja. A Kelet,- és Nyugat-Európai E. kollari egyedek morfológiailag és fenológiailag megkülönböztethetetlenek, így nem tudtunk formális különbségeket találni közöttük. Mindemellett a további részletes populáció szintű kutatások talán az E. kollariból egy újabb fajt fognak elkülöníteni.
#1 Azért az ha van 3 fajom, amiből az egyik a másik kettő hibridvonala, akkor valószínűsíthetném, hogy vagy egy fajom van ami variabilis (lásd ex. E. cinnaberinus), vagy hibridfajok léteznek a pókokon belül (ez külső megtermékenyítésű állatoknál pl. halak nem nagy szám), ami nagyobb szám mint egy új faj.
#2 A taxonomia eléggé slampos. Nomen dubium AZ amikor a fajt nem tudom azonosítani a típus alapján... Nem a félrehatározások vagy homonímok...
#3 Nem értem miért kellett a szerzőnek leírni a moravicus-t az új fajt. Amikor a következőket írja: We decided to designate material from only the south-eastern part of the Czech Republic as paratypes, to minimize the possibility of including more taxa in the type material (frequent presence of morphologically very similar, allopatrically distributed species in the genus Eresus).
Vagyis azért csak néhány egyedet jelölnek ki egy NEHEZEN elkülöníthető (általuk egyszerűnek mondott) fajból, nehogy belekeveredjen néhany nagyon hasonló más faj. DE HÁT BASSZUS TI TUDJÁTOK A LEGJOBBAN MITŐL ÚJ FAJ EZ!!! DE ezek szerint mégsem.
Tudós barátom és tanítóm aki állíthatom csillapíthatatlan szenvedéllyel bír eme - katicabogárpókoknak nevezett - jellegzetes állatok iránt, több munkaórát, hetet rááldozva SEM tudott előjönni egy épkézláb karakterrel...
Na most ha ezt a kettő összeadom, a legenyhébb amit mondhatok, hogy örülök, hogy nem foglalkozom Eresusokkal...
#4 A filogenetika analízissel egyetlen baj van, hogy NEM az. Hanem genetikai hasonlóság analízis. AMI nem filgenetika, mert a változáson keresztül történő leszármazást nem veszi figyelembe csak a teljes genetikai hasonlóságot.
Szó mi szó, a Zoologica Scripta kicsit csalódást okozott a review alatt ezeknek KI kellett volna BUKNIA!
Milan Réz-Ács aki egy jó fej srác és jó ökológus (vagy legalábbis azt elhiszem) sokat hibázik mostanság, a legnagyobb hibája, hogy ha elakad akkor nem kérdez meg egy taxonómust (akikből azért AKAD mindenfelé). A jó taxonómusra pedig itt láthatunk egy szép példát: Trebacosa europaea, a new wolf spider from Hungary (Araneae, Lycosidae). Cs. Szinetár & B. Kancsal p. 153
No comments:
Post a Comment